2011. március 8., kedd

Az esküvői fotózás történelme - Avagy „ahogy a dolgok idáig fajultak” című tanmese.


Nem véletlen, hogy az esküvői fotózás szinte egyidejű a kamera születésével, hiszen ez a nap mindig nagyon fontos szerepet töltött be az emberek életében.
Ha szeretnénk áttekinteni, hogy milyen fejlődésen ment keresztül a XIX. század közepe-vége, vagy a XX. század eleje óta az esküvői fényképezés, hogyan változott a fotózás stílusa, elég ha leporoljuk a családi albumot és megnézzük szüleink, nagyszüleink, esetleg dédszüleink esküvői felvételét.
Tény, hogy született pár kiváló klasszikus felvétel, de szembetűnő, hogy a legtöbbje ezeknek híján van az érzelemnek, általában inkább néhány elegáns és gondosan kitalált pózba állított menyasszonyt és vőlegényt látunk, akik mereven néznek a kamerába életük legfontosabb napján.

De… Tempora mutantur… Az idők változnak (és az esküvőfotózás stílusa is – ahogy a művelt latinosok mondják), azonban egy dolog biztosan nem: miközben nézegetjük ezeket a régi családi felvételeket, megérint a múlt. Jól esik látni és újra átélni őket.
Ilyen az ember, szereti, ha élete legfontosabb pillanatait megörökítik, hogy a képek időt állóan elmondják azokat a szavakat és kifejezzék azokat az érzelmeket helyette, amiket ő képtelen megfogalmazni.
Ez az esküvői fotós hatalmas felelőssége és kihívása: hogy maradéktalanul beváltsa a hozzá fűzött reményeket.

De vessünk csak egy pillantást a stílusokra és trendekre.
Talán mondhatjuk, hogy az egyik sarokpontja volt a stílusok változásának Robert Doisneau: La Stricte Intimité (Szigorú intimitás) című fényképe, ahol egy friss házaspár látható, akik esküvőjük után egy kávéházba sétálnak éppen. Ez a fénykép mindenképpen hozzájárult a kortárs stílusok születéséhez, hiszen bármelyik modern portfolió részeként el tudnánk képzelni, annak ellenére, hogy 1945-ben készült.
Egy másik fontos képet szeretnék említeni és ez nem más, mint ifj. John Kennedy és Caroline Bissett nászán készült elkapott fénykép, mikor a kis kápolnából – ahol a zártkörű ceremónia zajlott – éppen kisétáló ifjú férj megcsókolja felesége kezét.

Ez után a híressé vált felvétel után fordult nagyon sok fotós a fotózsurnalizmus, mint stílus felé, ahol az esküvő, mint szigorúan időrendbe állított történetek láncolata jelent meg egy kívülálló (a fényképész) objektív szemszögéből, dokumentarista stílusban. Magyarul a „mester” nem szól bele semmibe, egyszerűen csak ott van és mindent megörökít. A nyers valóság az, amit a képeken láthatunk újra, nincs „újra kérem az első csókot” és hasonló instruáció. (Báj dö véj ez manapság is nagyon elterjedt irányzat, főleg akkor van nagy előnye, ha az esküvő napján nincs külön időkeret a fotózásra.)

Másik nagyon elterjedt irányzat manapság a kreatív, vagy illusztratív stílus. Ez kicsit az ellentéte az előzőnek, hiszen itt nagyon is van instruálás. Na jó, persze nem a szertartások közepette, de a fényképész itt általában megmondja, hogy milyen beállításokat képzel el, mit tart előnyösnek. Ha ilyen fotókra vagy kíváncsi, akkor lapozd fel bármelyik esküvői magazint, vagy nézd meg néhány „divatos” mester oldalát, rengeteg trend/divat magazinokat idéző képbe fogsz belefutni.

Befejezésül csak annyit, hogy manapság már annyira hozzánőtt a fotós az esküvőhöz, mint Berlusconihoz a botrányok. Nem is nagyon tudjuk elképzelni a kettőt egymás nélkül.
Tehát bármilyen típusú/hangulatú képek tetszenek Neked – akár klasszikus, akár teljesen polgárpukkasztó, vagy trendi – ha megtalálod a Számodra megfelelő fényképészt, akkor később nem fogod megbánni az erre szánt összeget, mert egy rokon, barát, vagy ismerős sem tudja úgy megörökíteni, ahogy egy tapasztalt róka fogja.  (A vén jelzőt direkt nem írtam a róka elé, bebebe!)

2011. március 5., szombat

Arról, hogy mikor érdemes a fotóst lefoglalni…

Hát minél előbb! : )
De ha a viccet félre is tesszük, ugyanerre a következtetésre jutunk. Elcsépeltnek tűnik, de azt hiszem igaz: a buli véget ér, az esküvői virágok elhervadnak, a tortát megeszitek, a ruhákat visszaviszitek a kölcsönzőbe (vagy szekrénybe teszitek), és minden intenzíven pulzáló érzés halványodni kezd. Akkor mégis mi marad? A fotók. Amiket egy hónappal, egy évvel, vagy évtizeddel később megnézve is ugyanazt a bizsergést érzitek és felelevenednek az emlékek.
Szóval ha megvan az esküvőd időpontja, akkor következő lépésként érdemes a Te fotósod (igen, a Te fotósod, jól olvastad. Ugyan is nem biztos, hogy minden tehetséges fényképész ideális Neked/Nektek) kiválasztásával és lefoglalásával foglalkoznod, hiszen sok szakembernek hamar elfogynak a hétvégi időpontjai, főleg a tavasztól őszig tartó „csúcsszezonban”. Ha ezzel megvagy, még mindig ráérsz törődni azzal, hogy milyen színű masnik legyenek a székhuzaton, vagy honnan rendeld meg a tortát…
Na bumm. Mondtam valakinek újat? : )

2011. március 4., péntek

Hogyan lehet jó fotóst választani?

Fogós kérdés…

Azt hiszem, egy esküvői fotográfus kiválasztásánál (is) két tényezőnek kell egyszerre a helyén lenni: a fotóinak és a személyiségének.
Az előzőt nagyon nem kell magyaráznom, hiszen a lényeg, hogy megfogjanak a képei, stílusa, látásmódja, szóval tetsszen, amit csinál.
A másikat kicsit kifejtem. Az esküvői fotós lesz az a személy, aki végig fog Titeket kísérni az egész nap folyamán. Mindig Mellettetek lesz (ha csúnyán szeretném mondani: mindig a nyakatokba fog lihegni), ezért fontos, sőt elengedhetetlen, hogy szimpatikusak legyetek egymásnak! Hogy Te és a párod is jól érezzétek magatokat a társaságában, felszabadultak és fesztelenek legyetek. Kvázi barátként és egyenrangú félként tudjatok tekinteni rá.

Ezért mindenképpen találkozzatok az esküvőtök napja előtt, ne csak e-mailben, telefonon, sms-ben, vagy postagalamb útján kommunikáljatok egymással, mert így előfordulhat, hogy csalódtok és nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy a dolgoknak el kell sülniük. (Vagy mi.)

Ami pedig szintén egy jó javaslat: kérj a fotósodtól ún. e-session, love session, vagy eljegyzési fotó sorozatot. Így még kisebbre redukálhatod a kockázataid számát, hiszen egy előzetes fotózás során minden eldől! (Mint a domino napon.)

Újra nagyon röviden (még rövidebben)


Tudom, hogy a vebzájtomon egy egész menüpontot szenteltem ennek, de most ismételten szeretnék egy szösszenet erejéig kitérni a trash the dress (TTD)  fotózásra, csak azért, mert szerintem még mindig kevesen ismerik.
Nos tehát kedves extrém Menyasszonyok, most csak Hozzátok szólok! (Mert úgy is mindig a nő a főnök, még ha nem is ismerjük el.)
A TTD egy irányzat, aminek a jelentése: tépd szét a ruhád! Mint minden jót, úgy ezt is Amerikából kaptuk. (Ha valaki itt ironikus felhangot sejt ki ebből a mondatból, az nem alaptalan.)
A lényege, hogy a menyasszonyi ruhádban olyan dolgokat teszünk meg (jobban mondva inkább csak Te), amiket korábban talán álmodni sem mertél… Összekoszolod. Fára mászol benne. Vízben úszol. Sárban fekszel. Autóroncsba ülsz. Vonat sínekre fekszel.
És hogy milyen egy ilyen? Vidám. Felszabadult (hiszen tényleg mindent szabad.), őrületes, emlékezetes és rendhagyó. Ha meg akarsz hökkenteni és el akarsz kápráztatni, akkor ez a Te műfajod! Ja és az sem árt, ha a ruhádat nem kölcsönözted…
(Néhány fotót itt találsz egy ttd sorozatról, de bármikor örömmel állok a következő elé!)







A kreatív fotózás helyszínéről

Kedves véletlenül idetévedt Olvasó, lelkes és segítő Családtag, de leginkább esküvő előtt álló Pár!

A kreatív fotózás helyszínéről szeretnék néhány mondatot/gondolatot összefűzni. (Majd kiderül, mennyi sikerrel.)

Mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan helyszínek, amik nagyon népszerűek a fotósok és a párok körében is. Csak hogy néhány példát említsek: Budai várnegyed, Margitsziget, Nemzeti Színház és környéke, vagy vidéken Szentendre, Vác stb.

Ezek mind nagyon szép helyek, de még sem biztos, hogy mindenki számára a jó választást jelentik.

De akkor mik azok a szempontok, amiket – véleményem szerint – érdemes figyelembe venni ahhoz, hogy jó fotók készüljenek?


1. Először is azt hiszem, hogy a házasulandók saját karakterét kell górcső alá venni. Hol érzitek Magatokat felszabadultabban? Mi illik Hozzátok jobban? Egy városi nyüzsgő háttér, modern épületelemek, esetleg graffitis falak, sikátorok, vagy egy Duna-parti részlet, park, napraforgós mező, vagy rét? Vagy esetleg több is ezek közül? Ugyanis ez is lehet.

2. Érdemes még a nagy nap előtt körbejárni azokat a helyeket, amik szóba jöhetnek és készíteni mindegyikről néhány felvételt és a választott fotósotokkal együtt átnézni őket. (Ez azért is jó ötlet, mert a fényképész nem lehet mindenhol ismerős. Lehet, hogy olyan helyen van az esküvőtök, ahol ő még korábban nem járt, nem ismeri, így támpontot tudtok neki adni.)

3. Attól függően, hogy hány órát szántok a kreatív részre, a fotózás helyszíneit határozzátok meg kettőben, vagy háromban. Ha lehet, ezek a helyszínek ne legyenek távol egymástól, mert az utazásra is időt kell szánni.

4. Ha azt szeretnétek, hogy változatos fényképek készüljenek, akkor a helyszíneket is így válasszátok ki: ne két teljesen egyforma karakterű helyet nézzetek ki. (pl. egyik rétről a másikra mentek.)

5. Ami pedig a napszakot illeti. Nem biztos, hogy jó, ha valamelyik nyári hónap déli 12 órára ütemezitek be a fényképezést. Két okból sem: egyrészt ilyenkor a fények általában nem szépek, nagyon direktek, rosszul esnek, nehéz dolgozni velük. A másik ok az, hogy Ti is jobban érzitek Magatokat, ha nem 40 fok celsiusban kell pózolnotok. Két megoldás van, sőt három. Az első az, hogy megpróbáljátok délutánra ütemezni a fotózást, amikor lágyabbak a fények, enyhébb az idő. A második az, hogy olyan helyszíneket kerestek, ahol nem érződik annyira a kánikula pl. vízparton, lépcsőházban, bármely épület belsőben stb. A harmadik megoldás – bár tudom, ez kis hazánkban még nem bevett – az, hogy nem az esküvőtök napján szeretnétek ilyen sorozatot csináltatni. Hanem mikor? Bármelyik másik napon! Ennek is meg van az előnye, nagyon is…